Szerző: Nemes József, a debreceni Szent Efrém Görögkatolikus Általános Iskola Lautitia Gyermekkara, a Lautitia Ifjúsági Vegyeskar és a Lautitia Kamarakórus karnagya

A Lautitia Kóruscsalád együtteseivel a mögöttünk álló időszakban is igyekeztünk tartani a kapcsolatot és egymásban a lelket. A nehéz időszakban is ugyanúgy szükségünk volt egymásra és a zenei töltődésre, mint kevésbé vészterhes időkben. A korosztályi különbségeknek megfelelően másképpen zajlott a munka a különböző együttesekben. Tovább a folytatáshoz →

Szerző: Kovács Gábor, a szegedi Argenteus Hangműhely, a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Kar Vegyeskara és a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem Vegyeskarának karnagya.

Három kórust vezetek: Szegeden az Argenteus Hangműhelyt és a SZTE Bartók Béla Művészeti Kar Vegyeskarát, Nagyváradon a Partiumi Keresztény Egyetem Vegyeskarát. Mindhármat gyökeresen másképp érintette a karantén, volt, ahol komoly, visszavonhatatlan „károkat” okozott, volt, ahol átszervezéssel meg tudjuk oldani a problémákat. Tovább a folytatáshoz →

Szerző: B. Horváth Andrea, az Andor Ilona Baráti Társaság Kodály Kórusának elnök-karnagya, a Magyar Kodály Társaság társelnöke

A fenti mondatot nagyon sokszor hallottam édesanyámtól, és ebben a fura helyzetben, melybe kerültünk, igen találónak érzem. Én hiszek a „Navigare necesse est”- ben, abban, hogy ha van egy feladatod az életben, azt el kell végezni a legjobb tudásod szerint. Az én generációm – erősen 60+ – a kórusvezetés ütéstechnikai és néhány előadásbeli alapkérdésén kívül nem kapott sok útravalót a Zeneakadémián – persze mi személyesen láttuk és „éreztük” a Nagyokat! Ez a kiinduló alap, ami meghatározza a mai napig az én/mi tevékenységünket – úgymint kottahűség, zeneszerzői és előadói akarat/hagyomány, szem előtt tartva a közös éneklés örömének átélését minden kényszer nélkül. Tovább a folytatáshoz →

Szerző: Opánszki Dávid, a Tamási Áron Általános Iskola, Gimnázium és Német Nemzetiségi Gimnázium tanára

A „tantermen kívüli digitális munkarend” bevezetésének első hete számomra a körülöttünk repkedő fogalmak tisztázásával telt. Nagy szerencse, hogy iskolám részéről nem volt elvárás azonnali kész megoldást találni a helyzetre, de nem is lehetett, mert a kommunikációs csatornák kiépítése minimum egy hetet vett igénybe. Eközben figyelemmel követtem a pedagógiai fórumokat, ahogy péntek estéről hétfő reggelre lázasan próbálták a kollégák mindazt tökélyre fejleszteni, amit IKT címszó alatt évek óta elvárnak tőlünk, és mi magunk is igyekeztünk ennek többé-kevésbé megfelelni az iskolai környezetben. Az első hét során lényegében átesett a pedagógus társadalom egy gyors lefolyású víruson, aminek tanulságaként elkönyvelhetjük, hogy képtelenség megváltani a világot pár nap alatt: az új helyzet kezeléséhez igénybe vett eszközök és technikák kitapasztalása hosszú folyamat, és nem szabad ezeket egyszerre a nyakába zúdítani gyereknek és szülőnek, bizonyítva a nyiladozó kompetenciáinkat, különösen egy világjárvány kellős közepén. Tovább a folytatáshoz →

szerző: Sárközyné Pomázi Ágnes, a Tatabányai Kodály Zoltán Általános Iskola ének-zene tanára

A digitális távoktatás a közismereti tantárgyak esetében sem könnyű feladat, de a zenei oktatás: énekóra, szolfézs, kórus, extrém kihívást jelent a pedagógus számára. Pedagógiai gyakorlatomban korábban nem volt személyes tapasztalatom a digitális zeneoktatással kapcsolatban. Tudom, hogy a digitális kompetenciák terén fejlődésre szorulok, bár a mostani kényszerű helyzet sok mindenre megtanított. Tovább a folytatáshoz →