Szerző: Kovács Gábor, a szegedi Argenteus Hangműhely, a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Kar Vegyeskara és a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem Vegyeskarának karnagya.

Három kórust vezetek: Szegeden az Argenteus Hangműhelyt és a SZTE Bartók Béla Művészeti Kar Vegyeskarát, Nagyváradon a Partiumi Keresztény Egyetem Vegyeskarát. Mindhármat gyökeresen másképp érintette a karantén, volt, ahol komoly, visszavonhatatlan „károkat” okozott, volt, ahol átszervezéssel meg tudjuk oldani a problémákat.
Mivel nem igazán hiszek a virtuális próbákban (maximum szólamtanulás szintjén), olyan tevékenységet kerestem a kórusoknak, amelynek eredményeképpen egyrészt (többé-kevésbé vállalható) művészi produktum jön létre, másrészt olyan módon közelíthetnek a kórusénekléshez, ahogyan élőben nemigen tehetik, harmadrészt egy kicsit kitekintünk a „próbaterem falai” közül. A megoldást a virtuális kórusban láttam.

Tapasztalatom szerint a virtuális kórusok általában a Whitacre-mintájú „videókollázs”-t alkalmazzák. Megvallom, én ehhez nem értek, valamint a belefektetett tetemes idő jelentős részét inkább a hangfelvételek minőségének javítására, és az összevágásra szántam.

1. Tavaszi Szél. A programot márciusban az Argenteussal indítottuk, és a lehető legszélesebb módon hirdettük a csatlakozási lehetőséget. Hogy ne kelljen szerzői jogi kérdésekkel problémáznunk, – „magad uram …” alapon – a közismert dalnak egy saját feldolgozását választottam, amelyet egyrészt biztos, hogy senki nem ismer, másrészt elég egyszerű ahhoz, hogy ne riassza el az énekeseket. Végül 68 énekes vállalta a közreműködést, Torontótól Csíkszeredáig, Karlsruhétól Dunaszentgyörgyig (a szándékot még legalább ugyanennyien jelezték, de tőlük végül nem kaptunk hangfelvételt). Ennek eredménye egy „slideshow” lett, a résztvevők fényképeivel és lakóhelyük megjelölésével, amelynek újabb és újabb frissített változatait a Facebookon rendszeresen közreadtuk, a végső verzió pedig a Youtube-on látható.

2. Kórusok Éjszakája. Szintén az Argenteussal, csatlakoztunk a virtuális Kórusok Éjszakájához, amelyre videó- és hangfelvételeinket küldtük, és amely várhatóan június elején kerül nyilvánosságra.

3. Kétkórusos kísérlet. Mivel a kórus mindkét főiskolán kötelező tantárgy, valamit ki kellett találnom, hogy egyrészt elbírálhassam a félévi munkájukat, másrészt olyan jelenségekkel szembesítsem őket, amelyeket – bár folyamatosan gyakoroljuk – kívülről ritkán hallanak: egymáshoz való alkalmazkodás, intonáció, homogén hangzás, a tudatos éneklés hallható eredménye, stb. Nem utolsó sorban pedig fontosnak tartom, hogy megismerjék egymást, és lehetőleg minél több közös produkciót tervezhessünk a jövőben. „Ha lúd, legyen kövér” alapon Tomás Luis de Victoria kétkórusos Ave Mariáját kértem tőlük virtuális hangfelvételek formájában úgy, hogy az első kórust a 48 tagú szegedi egyetemi kórus tagjai, a másodikat pedig 20-20 taggal az Argenteus és a Partium egyesített erői alkották. Jelen pillanatban még az összeillesztés fázisánál tartok, úgyhogy az eredményről csak később tudok beszámolni. Távolabbi terv, hogy a mű élőben is megszólalhasson valamikor.

Summázva a helyzetet, úgy vélem, hogy sikerült a kényszerű szituációt hasznunkra fordítani. Jómagam a projekt során használt három számítógépes program meglehetősen alapos megismerésére kényszerültem (naponta elképedve a számítógépes hang-manipuláció lehetőségein és még jobban elkötelezve magam az élő előadás hitelessége mellett), a kórustagok pedig a virtuális éneklés révén az egyéni éneklés terén fejlődtek roppant sokat. Mindezektől jelentős előrelépést várok a jövendő munkánkban.
A legfontosabb azonban mégis az, hogy közben remekül szórakozunk, és együtt örülünk a virtuális kórusművek újabb és újabb változatainak.