Szerző: Heltai-Duffek Ildikó, az Arte Semplice Kamarakórus karnagya
Mit csinálhat egy kórus karantén idején? Erre a kérdésre nyilvánvalóan sok válasz érkezik, különféle ötletekkel, részemről – ami a kórusmunka szakmai oldalát illeti – a válasz: nem sokat.
Ennek több oka is van. Egyrészt – és nem hiszem, hogy ezzel újdonságot mondok – sajnos nincs meg a technikai feltétele annak, hogy csoportos videóhívásban (vagy akár csak audióhívásban) együtt lehessen énekelni. Óhatatlanul késik a hang, recseg, zajos, halkabb/hangosabb, szakad, nem hallatszik stb., ezért minőségi munkát sem lehet végezni, mert nagyon sok olyan paramétert nem tudunk befolyásolni, ami az igényes kórushangzáshoz szükséges (például arányok, hangszínek, idők, dinamika – hogy néhány alapvető dolgot említsek). Másrészt így éppen a közös éneklés, a „pillanatban”, zenei folyamatban való jelenlét öröme és élménye nincs meg, ami – amatőr együtteseknél mindenképpen, de azt hiszem, hivatásos együtteseknél is – az együtténeklésnek és a sikeres próbafolyamatnak is alapvető eleme. Harmadrészt a kórusunkban, ahogyan feltételezhetően a működő kórusok nagy részében is, a tagok nem csak az éneklés miatt vesznek részt az együttes munkájában, a heti próbákon, hanem mert a kórusok baráti közösségek is egyben, így ezek az alkalmak baráti találkozások, társasági események is.
Mindamellett hogy látom, hogy egyes kórusok, együttesek remek felvételeket csinálnak és osztanak meg a közösségi médiában – sőt, egy készülő esemény kapcsán több kórussal közösen mi is részt veszünk egy ilyen megmozdulásban –, a fent említett okok miatt valójában nem vagyok híve az „online kórusnak”. Minden tiszteletem azoké, akik ezekre időt és energiát szánnak, szívesen meghallgatom, megnézem ezeket a felvételeket, videókat – gyakran nagyon ötletes és jól sikerült dolgok születnek –, de valójában mégiscsak mindenki egymaga énekel és veszi fel a saját szólamát, amelyeket azután valaki ügyesen összeilleszt, és kész a „kórusmű”.
Amit ebben a helyzetben mi teszünk: igyekszünk tartani a kapcsolatot. Három hazai koncertünk és egy tervezett külföldi utazásunk marad/maradt el – dolgozunk rajta, hogy jövőre meg tudjuk tartani ezeket az eseményeket, tervezzük a következő évadot. Eleinte ezeknek a koncerteknek az anyagát küldözgettem el a kórustagoknak, illetve alkalmanként küldök egy-egy műről felvételt is, de a próbákat érdemben sajnos nem helyettesítheti semmilyen online felület – és ezek a próbálkozások valójában a tagokból sem váltottak ki túl nagy lelkesedést az otthoni aktív készülés, gyakorlás tekintetében. Viszont a karantén időszakán kívül a kórustagokkal rendszeresen szervezünk „társasjáték-esteket”, így kapcsolattartás szempontjából kézenfekvő volt a veszélyhelyzet idején is az online társasjátékozás, amit próbálunk viszonylag rendszeresen megszervezni, és amire azért megfelelő programokat és weboldalakat is lehet találni, és alkalmasak a „találkozásra”. Bízom benne, hogy nyáron már lesz lehetőségünk személyesen is összegyűlni, énekelni és szemtől szemben élvezni egymás társaságát.
