Szerző: Somogyváry Ákos, karnagy-zenetanár, a KÓTA Tanácsadó Testülete és az Erkel Ferenc Társaság elnöke
Hosszú hetek óta motoszkál(t) bennem a késztetés papírra vetni mindazon legfontosabb tapasztalásokat, gondolatokat, melyhez hasonlókat utoljára talán a múlt század háborús-forradalmi körülményeinek közepette élhettek meg eleink. Igen, az elmúlt (?) – jelen generációnk által eddig soha még át nem élt – kritikus időszakról, mely fenekestül, eddigi képzeletünket jócskán felülmúlóan fordította fel úgyszólván egyik pillanatról a másikra mindennapjainkat. Az utolsó impulzust – végeláthatatlan egyéni és csoportos beszélgetések, tapasztalatcserék, média érdeklődés után – épp’ kórusszövetségünk vezetőjétől kaptam, hogy egyházi-, és operakórus, hangszeres együttes vezetőjeként, gyakorló tanárként, s a másik oldalról szülőként (nagyszülőként) szembesülve a helyzettel írjam le a következő sorokat.

(A szerző által választott illusztráció forrása Joós Andrea „Tanárnő kérem podcast” oldala.) Tovább a folytatáshoz

