A Hangról Hangra program keretében eredetileg három olyan nagyszabású koncertet terveztünk, melyek mind a megszólaló műsort, mind a produkcióban résztvevő énekesek létszámát tekintve kiemelkedő élményt nyújtanak. Ezek közül végre két év várakozás után és a résztvevő együttesek kitartó munkája nyomán megvalósulhatott Szegeden az az ünnepi nagykoncert, melyen ősbemutató is felhangzott: Tóth Péter Pünkösdi kantáta című, erre az alkalomra komponált darabja. A koncerten 26 szegedi kórus lépett fel, összesen mintegy 800 énekessel. A koncertről készült fotóalbum ide kattintva tekinthető meg, az elkészült koncertfilm pedig Facebook-oldalunkon és YouTube-csatornánkon is elérhető. A továbbiakban Kiss Ernő beszámolója következik.

A Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége – a KÓTA – még 2019-ben kapott megbízást az EMMI Köznevelésért Felelős Államtitkárságától, hogy hozzon létre „az ifjúsági kórusok és a zenei nevelés támogatásának céljából hozzon létre sokszínű, értékvédő programot.” Az elmúlt két évben még jóformán működni is alig tudtak a kórusok a pandémia miatt, kórushangversenyekről, különösen kórustalálkozókról pedig szinte álmodni sem lehetett. A Hangról hangra címmel elindított országos rendezvénysorozat nagyszabású szegedi gálahangversenye ezért vált nem mindennapi ünneppé, melynek legfőbb szervezői a KÓTA és a Szeged Városi Kórusegyesület voltak. A programsorozat állandó támogatója — mint fentebb jeleztük — az EMMI; a szegedi hangverseny felett Dr. Botka László, Szeged Megyei Jogú Város polgármestere vállalt védnökséget, így a támogatók között volt Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata is. S miután Szeged város legreprezentatívabb művészeti intézménye, a Szegedi Nemzeti Színház adott otthont e rendezvénynek, nyilvánvalóan a legfontosabb támogatók közé sorolandó. (Nem ezen írás tárgya, de itt is megemlítendő, mennyire hiányzik Szegeden egy nagybefogadó képességű – legalább 1000 személyes — hangversenyterem – melynek létrejötte egyelőre reménytelen…)
A hangverseny rendkívül kiváló koncepció alapján került megszerkesztésre: hat kórustípusba csoportosítva léptek fel az énekkarok, ami két pozitív eredménnyel is járt: egyrészt alig másfél óra alatt 24 kórus léphetett színpadra, másrészt egyidőben mindig legalább 100 kórustag énekelt, így mindig betöltötték a színházat (melynek akusztikája, sajnos, nem igazán tökéletes). Elsőként az ének-zene tagozatos kórusok (az SZTE Juhász Gyula Gyakorló Általános iskola Bartók Gyermekkara, karnagy: Seres Brigitta és a Rókusi Általános Iskola Gyermekkara, karnagy: Liptákné Klement Ágnes) léptek színpadra, akik Liptákné Klement Ágnes vezényletével Purcell Come ye Sons of Art (Jöjjetek, művészet gyermekei) c. műve Ujjongjon föld és ég c. részletét, valamint Balázs Árpád Madrigaleszk c. kórusdalát adták elő, melyek a hangverseny igazi ünnepi nyitányának bizonyultak. Külön köszönet illeti a Hammido Művészeti Iskola tanáraiból alakult kamaraegyüttest — I. hegedű: Benedekfi Zoltán, II. hegedű: Gulyásné Gárdián Tamara, blockflöte: Skrionya Réka, fuvola: Szabó Sára, gordonka: Mészáros Zsuzsanna — és Varga Ákos zongoraművészt (aki még később is fellépett zongorakísérőként) a darabok remek kíséretéért. A „Hangról hangra… az ifjúsági kóruséneklésért c. ünnepi kórushangversenyéhez Dr. Mindszenty Zsuzsánna Liszt–díjas karnagy, a KÓTA társelnöke mondott bensőséges, szép gondolatokkal teljes köszöntőt. Beszéde végén idézte a híres Kodály-szállóigét is: „Nem sokat ér, ha magunknak dalolunk…”
Négy felnőtt vegyeskar következett ezután: a Partiscum Kórus (karnagy Lázár Tamás), a Szegedi Vox Nova Kórus (karnagy: Balogh Irén), az SZTE Bartók Béla Művészeti Kar Vegyeskara és az Argenteus Hangműhely (az utóbbiak karnagya: Kovács Gábor, aki az egyesített kórus vezényletét is vállalta). Teljesen kiegyenlített és jól felépített volt Liszt Salve reginája, viszont kissé merész vállalkozásnak bizonyult Kodály egyik igen nehéz vegyeskara, a Szép könyörgés műsorra tűzése. A mű határozott indítása után ugyanis voltak apróbb megingások, de az utolsó szakasz és a befejezés már igazán szép volt. Négy leánykar egyesített kórusával folytatódott a koncert: a Tömörkény Leánykarból (karnagy: Dohány Gabriella), a Karolina Leánykarból (karnagy: Lázár Tamás), a Hammido Leánykarból (karnagy: Molnár–Palusek Emese) és a a König-Hang Kamarakórusból (karnagy: Baloghné Kovács Magdolna) álló nagy énekegyüttest Lázár Tamás vezényelte. Előadásmódjuk, éneklésük kifogástalan, tiszta volt, műsorukat azonban lehetett volna szerencsésebben kiválasztani. Az elhangzott két Bárdos–mű közül az első, a Kis kece lányom c. Kodály és Bartók által egyaránt feldolgozott népdal Dr. Márkus Miklós által 1921-ben más szöveggel ellátott változata esztétikai okokból kevésbé illett az ünnepi hangversenybe, talán jobb lett volna a dús Bárdos-életműből mást műsorra tűzni. A második darab esetében címtévesztés történt: az elhangzott Bárdos–mű a Huszártánc volt, a műsorban azonban Huszárnóta szerepelt, mely Bartók remekművének címe. Az Ifjúsági vegyeskarokat öt kórus képviselte: a Karolina Ifjúsági Vegyeskar (karnagy: Lázár Tamás), az SZTE JGYPK Vegyeskara (karnagy: Varjasi Gyula), a Szegedi Egyetemi Énekkar (karnagy: Kohlmann Péter és Száz Krisztina), az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola Vegyeskara (karnagy: Fehér Márta) és az SZTE Vántus Fiúkórus (karnagy: Valkai Dávid); Kocsár: Két Máriaének–ét (Ave, rosa sine spina; O Maria, gratiosa) 185–en énekelték, a két igen szép kórusművet Valkai Dávid vezényelte, zongorán kísért: Csikósné Szelezsán Beáta. Itt kell szólni a professzionális műsorvezetőről, Beslin Anitáról, aki évek óta városunk legkiválóbb konferansziéja, s aki igen szép szavakkal emlékezett meg Kocsár Miklós Kossuth–díjas zeneszerzőről, a szegedi Vántus István Társaság 2019–ben elhunyt tiszteletbeli elnökéről, kinek műveit évtizedek óta szívesen tűzik műsorra s szegedi kórusok. A Női karok — a Bartók Női Kar, karnagy: Valkai Dávid, a Lassus Nőikar, karnagy: Varjasi Gyula és a Vántus Leánykar, karnagy: Erdős Kinga — műsorválasztása igen jónak bizonyult: a 81 tagú kórusegyüttes nagyszerűen énekelte Bartók Levél az otthoniakhoz c. derűs hangvételű remekét, s lendületesen szólalt meg Bárdos Menyecske c. kórusdala is; ez utóbbi művét Kerényi Mariann kísérte, kiválóan; Erdős Kinga inspiratívan, tökéletesen vezényelt. A Gyermekkarok 165 fős együttese zárta a kórusblokkok sorozatát: az SZTE Gyakorló Általános Iskola Gyermekkara (karnagy: Molnár-Palusek Emese), a Tabán Általános Iskola Kórusa, (karnagy: Ludmány Annamária), a Béke Utcai Általános Iskola Kórusa, (karnagy: Kovácsné Koncz Éva), a Gregor József Általános Iskola Kórusa, (karnagy: Siposné Koselák Krisztina) és a Karolina Gyermekkar (karnagy: Lázár Tamás) egyesített énekkara élére Molnár–Palusek Emese állt. Első műsorszámuk az Oscar–díjas Mindenki c. film központi dala, a Nemes Nagy Ágnes versére írt Bodzavirág volt, Balázs Árpád világhírűvé vált műve (Beslin Anita műsorvezető szép gesztusként megemlítette, hogy az Erkel–díjas Érdemes Művész zeneszerző ebben az évben lesz 85 éves). Karai József Szállj, zeneszó! c. kórusdala jól illeszkedett Balázs Árpád dallamaihoz és remekül zárta a kórustípusok bemutatkozását. Sőt: nagyszerűen készítette elő a gálakoncert ősbemutatóját, Tóth Péter Mechler Anna szövegére írt Pünkösdi kantátáját. Ez a derűs hangulatú mű — melyet a szerzők a Szeged Városi Kórus Egyesület kérésére alkottak meg — ugyanis a jeles ünneppel összekapcsoló játékot, a párválasztást, a vidám ünnepet helyezte előtérbe, ez tükröződött már a tételek címében is (Zöld ág; Pünkösdváró; Hajnalban a kútnál; Párválasztó; Hess, páva; Pünkösdi mulatság); szövege és dallama egyaránt népi, esetenként gyermekjáték motívumokat idézett; a 11 kórusból verbuválódott 321 kórustag igen nagy kedvvel, mosolyogva énekelt. Dohány Gabriella csodálatosan, energikusan fogta össze a nagy apparátust, a rendkívül dinamikus zongoraszólamot Erős Andrea virtuózan, de a mű stílusához illően könnyeden adta elő. A Pünkösdi kantáta igen nagy sikert aratott. Ezt követően a fellépő kórusok 17 karnagya és a négy zongorakísérő oklevelet vehetett át. Kovács Gábor, a Szeged Városi Kórusegyesület elnöke külön is kifejezte köszönetét és elismerését Száz Krisztinának, Szeged Megyei Jogú Város polgármesteri hivatala protokoll és rendezvényszervező főreferensének, aki a nagyszabású rendezvény legfőbb szervezője volt, s akinek köszönhetően gördülékenyen, tökéletesen zajlott le a Hangról Hangra… szegedi koncertje. Ezután már valóban a záró — minden jelenlévőt magába foglaló — összkar volt hátra: Fagler Erika karnagy, a szegedi kórusmozgalom jeles személyisége vezényletével valamennyi jelenlévő énekelte a Dona nobis pacem–kánont, mely a közel 1000 torokból talán még soha nem szólt ekkora átéléssel — hiszen mindenki a jelen háborús helyzetre gondolt —: Adj nekünk békét!
Kiss Ernő