Szerző: Németh Zsuzsanna, a Budapesti Vándor Kórus karnagya

A Budapesti Vándor Kórus márciusban a KÓTA által szervezett, a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében megtartott koncerttel fejezte be az aktív koncertező időszakát. Sok tervünk, meghirdetett koncertünk, programunk volt a vírus által felborított időszakra, de ezek egy része teljesen törlésre került, másik felét talán sikerül megvalósítanunk a következő évad elején.

(A fenti „népdal” keletkezéstörténete a cikk végén olvasható.) Tovább a folytatáshoz →

Szerző: Szőnyiné Lobmayer Margit, a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont felső tagozatos és gimnáziumi tanára

Az iskolabezárás kezdetén lelkiismeretfurdalásom volt; azt gondoltam, a többi kollégámmal ellentétben nekem alig lesz dolgom. Nem tudtam még, mi is vár rám ezen az úton. Tovább a folytatáshoz →

Szerző: Bolesza-Váradi Andrea, a Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium tanára

A kezdeti ijedtség és tanácstalanság, lázas utána olvasás, internetes böngészés után, ami az iskolák bezárása utáni időszakot jellemezte, rá kellett jönnünk, hogy a cél nem az, hogy ugyanúgy megtanítsunk mindent, mint a tanteremben. Egyszerűen, de értelmesen, az adott lehetőségeket kiaknázva át kellett hidalni 2-3 hónapot, hogy a diákok lehetőleg ne felejtsenek el mindent, szinten tartsuk egy kicsit tudásukat, sőt, az új platformokon keresztül bővítsük ismereteiket (igen, a saját IKT kompetenciánkat is fejlesztve). Megtartsuk leginkább az érdeklődésüket, segítsünk feladattudatosan kitölteni mindennapjaikat, és részben lekössük őket, amíg például a szüleik otthonról vagy a munkahelyen dolgoznak. Tovább a folytatáshoz →

Szerző: Somogyváry Ákos, karnagy-zenetanár, a KÓTA Tanácsadó Testülete és az Erkel Ferenc Társaság elnöke

Hosszú hetek óta motoszkál(t) bennem a késztetés papírra vetni mindazon legfontosabb tapasztalásokat, gondolatokat, melyhez hasonlókat utoljára talán a múlt század háborús-forradalmi körülményeinek közepette élhettek meg eleink. Igen, az elmúlt (?) – jelen generációnk által eddig soha még át nem élt – kritikus időszakról, mely fenekestül, eddigi képzeletünket jócskán felülmúlóan fordította fel úgyszólván egyik pillanatról a másikra mindennapjainkat. Az utolsó impulzust – végeláthatatlan egyéni és csoportos beszélgetések, tapasztalatcserék, média érdeklődés után – épp’ kórusszövetségünk vezetőjétől kaptam, hogy egyházi-, és operakórus, hangszeres együttes vezetőjeként, gyakorló tanárként, s a másik oldalról szülőként (nagyszülőként) szembesülve a helyzettel írjam le a következő sorokat.

(A szerző által választott illusztráció forrása Joós Andrea „Tanárnő kérem podcast” oldala.) Tovább a folytatáshoz →

Szerző: Igaliné Büttner Hedvig, a budapesti Hunyadi János Ének-zenei, Nyelvi Általános Iskola tanára, a Hunyadi Nagykórus karnagya

2020. március 13-án, pénteken – immáron két hónapja – voltunk „utoljára” iskolában, bár ezt akkor még nem tudtuk, de már sejtettünk „valamit”. Emlékezetes, szép március 15-i ünnepséget tartottunk, de már nem lehettünk együtt a tornateremben, hanem az iskolarádión keresztül, minden osztály a tantermében hallgatta a megemlékezést. A közös éneklésről – amelyre minden osztály felkészült – nem mondtunk le, nyitott ajtóknál, a műsort adó hetedikesek énekével mikrofonból vezetve, minden gyerek együtt énekelte a Himnuszt, az ünnepre megtanult 48-as katonadalokat, népdalokat és végül a Szózatot. Zengett az iskolában az ének… aztán hirtelen nagy lett a csend… – ami még most is tart, valószínűleg szeptemberig.

(A szerzőt ábrázoló illusztráció címe: Ének-zene tanítás  járvány idején – „con sordino” 🙂 )

Tovább a folytatáshoz →