Szerző: Gráf Zsuzsanna, a Városmajori Gimnázium zenetagozatának tanára, az Angelica Leánykar Liszt-díjas karnagya

Arról sosem voltam híres, hogy könnyedén eligazodom az online világában… Tovább a folytatáshoz →

Szerző: Sándor Bence, a váci Vox Humana Énekkar karnagya

A Vox Humana Énekkar ugyanúgy, mint minden más kórus, szintén leállt március közepén, mikor a kormányzat bejelentette a vészhelyzetet. Egy-két hétig mi is próbáltuk feldolgozni a híreket, de hamar kiderült, hogy ez sajnos egy hosszú folyamat lesz. Így még márciusban elkezdtük “folytatni” a rendszeres találkozást – természetesen rendhagyó módon. Tovább a folytatáshoz →

Szerző: Nemes József, a debreceni Szent Efrém Görögkatolikus Általános Iskola Lautitia Gyermekkara, a Lautitia Ifjúsági Vegyeskar és a Lautitia Kamarakórus karnagya

A Lautitia Kóruscsalád együtteseivel a mögöttünk álló időszakban is igyekeztünk tartani a kapcsolatot és egymásban a lelket. A nehéz időszakban is ugyanúgy szükségünk volt egymásra és a zenei töltődésre, mint kevésbé vészterhes időkben. A korosztályi különbségeknek megfelelően másképpen zajlott a munka a különböző együttesekben. Tovább a folytatáshoz →

Szerző: Kovács Gábor, a szegedi Argenteus Hangműhely, a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Kar Vegyeskara és a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem Vegyeskarának karnagya.

Három kórust vezetek: Szegeden az Argenteus Hangműhelyt és a SZTE Bartók Béla Művészeti Kar Vegyeskarát, Nagyváradon a Partiumi Keresztény Egyetem Vegyeskarát. Mindhármat gyökeresen másképp érintette a karantén, volt, ahol komoly, visszavonhatatlan „károkat” okozott, volt, ahol átszervezéssel meg tudjuk oldani a problémákat. Tovább a folytatáshoz →

Szerző: B. Horváth Andrea, az Andor Ilona Baráti Társaság Kodály Kórusának elnök-karnagya, a Magyar Kodály Társaság társelnöke

A fenti mondatot nagyon sokszor hallottam édesanyámtól, és ebben a fura helyzetben, melybe kerültünk, igen találónak érzem. Én hiszek a „Navigare necesse est”- ben, abban, hogy ha van egy feladatod az életben, azt el kell végezni a legjobb tudásod szerint. Az én generációm – erősen 60+ – a kórusvezetés ütéstechnikai és néhány előadásbeli alapkérdésén kívül nem kapott sok útravalót a Zeneakadémián – persze mi személyesen láttuk és „éreztük” a Nagyokat! Ez a kiinduló alap, ami meghatározza a mai napig az én/mi tevékenységünket – úgymint kottahűség, zeneszerzői és előadói akarat/hagyomány, szem előtt tartva a közös éneklés örömének átélését minden kényszer nélkül. Tovább a folytatáshoz →