Szerző: Németh Zsuzsanna, a Budapesti Vándor Kórus karnagya

A Budapesti Vándor Kórus márciusban a KÓTA által szervezett, a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében megtartott koncerttel fejezte be az aktív koncertező időszakát. Sok tervünk, meghirdetett koncertünk, programunk volt a vírus által felborított időszakra, de ezek egy része teljesen törlésre került, másik felét talán sikerül megvalósítanunk a következő évad elején.

(A fenti „népdal” keletkezéstörténete a cikk végén olvasható.)

Mint karnagy, sajnos nem túl sokat tudtam tenni a csapatépítés és a szakmai fejlődés érdekében, mert két iskoláskorú gyermekkel, magam is tanárként funkcionálva azt kell, hogy mondjam, hogy rögvest, még a karantén elején tudathasadásos állapotba kerültem az előttem álló feladatok láttán, így a túlélésre hajtottam, amire még egy költözéssel egybekötött fürdőszoba felújítás is ráépült. Az már csak hab volt a tortán, hogy a hat fős családom ételellátását kellett biztosítanom – megállás nélkül.

A kórus tagsága-hála az együttesben kialakult igen szoros emberi kötelékeknek- e-mailek és egyéb kommunikációs lehetőségek segítségével tartotta a kapcsolatot. Lelkes kórustagok indítványozására igen szórakoztató levélváltások alakultak ki, amik felvidították a tagságot, feledtették a kialakult absztrakt helyzet nehézségeit, az eddig sosem tapasztalt bezártság érzését némileg tompították.

Többek között volt közvélemény kutatás kedvenc énekelt kórusműveinkkel kapcsolatban, amelynek során sok érdekes, már-már elfeledett muzsika került a felszínre gyönyörű felvételekkel együtt. Megpróbálkoztunk online szólampróbával is, de a technikai megoldások egyáltalán nem tették lehetővé az együtt muzsikálás megszokott élményét se technikailag, se emocionálisan.

Belekezdtünk egy új kórusmű megtanulásába úgy, hogy a szólamokat feljátszottuk, és kottával együtt elküldtük a kórustagoknak. Technikai dolgok fejlesztésére is felhasználtuk ezt az időszakot, ugyanis arculatváltással megújítottuk a Vándor-Révész Fesztivál és Kórusverseny honlapját, amit már igen régóta terveztünk.

Az egyik kedvenc közösségépítő projekt számomra Juhász János (Janó) tenor szólamvezető által életre hívott népdalszerű dallamra írt szövegíró pályázat volt, amely igazán felvillanyozta a társaságot, és jobbnál jobb produkciókkal lepték meg a lelkes jelentkezők a közösséget. A cikk elején látható „Szerda délben mentem a bazárba” után végezetül álljon itt még egy remek pályamű dallammal együtt illusztrálva: