A Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége 2020-ban ünnepelte volna fennállásának 50. évfordulóját. A járvány miatt két év halasztás után, 2022. június 19-én kerülhetett sor az eseményre. A szövetségünk fél évszázados működését, céljainkért végzett munkánkat egy olyan koncerttel ünnepeltük meg, mely műsorában és szereplőinek körében is szimbolikus: az estén vidéki és budapesti együttesek is szerepeltek, külön blokkokban mutatkoztak be a gyermekkarok, a nőikarok, a férfikarok, a szünet után pedig a népzene képviselője és végül a vegyeskarok, akik (többek között az idei évfordulóra is tekintettel) Kodály Psalmus Hungaricusát adták elő. Az est részletes műsora itt olvasható el, Thaler Tamás képei pedig ebben a fotógalériában tekinthetőek meg.

Az alábbiakban Varga Géza cikkének szövege olvasható, aki a Hírös.hu részéről készített (Kecskemét-központú, de nagyon alapos) beszámolót az eseményről.  Az eredeti cikk további fotógalériával itt található.

A Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége 2020-ban ünnepelte volna fennállásának 50. évfordulóját. A Covid-világjárvány miatt azonban csak két év halasztás után, vasárnap este tudták megrendezni az erre az alkalomra tervezett koncertet. Az ünnepi hangversenyen, a Zeneakadémia dísztermében a Miraculum Gyermekkar is hatalmas sikert aratott.
„Június 6-án a budapesti Fészek Klubban 80 taggal megalakult a Kórusok Országos Tanácsa. […] A legfontosabb és legsürgősebb tennivalók közé tartozik a kórusok szereplési lehetőségeinek további kiszélesítése, a műsorpolitika gazdagítása, az iskolákból kikerülő fiatalok megnyerése a kórusmozgalom számára, az új kórusművek születésének szorgalmazása, a hazai és külföldi forradalmi hagyományok színvonalas feldolgozása és bemutatása” – adták hírül 1970 júniusában a hazai napilapok.
Az elmúlt bő öt évtized alatt eredeti céljait megtartva, sőt kibővítve azokat, a KÓTA – napjainkban immár Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége néven – az egész országot átfogó, a nem hivatásos kórusok, zenekarok és népzenészek ügyeit képviselő közhasznú szakmai szervezetté vált, amely az egyik legnagyobb művészeti szövetségként szolgálja a közművelődés ügyét. Ebben a nemes munkában több kecskeméti szakember is részt vesz, így például Erdei Péter, a szövetség tiszteletbeli elnöke, továbbá a tanácsadó testület tagjai: Jámbor Zsolt és Laczkó János, valamint a felnőtténekkari szakbizottság tagjai: Závori Erika, Szűcs Magdaléna és Farkasházi Dávid.
„A KÓTA tevékenységei közül elsősorban a műkedvelő zenei együttesek összefogása és információkkal való ellátása a legfontosabb – vallja Erdei Péter. – Ezeknek a zenei műhelyeknek érdemi segítséget jelent az is, hogy a szövetség által szervezett rendezvényeken bemutatkozási lehetőséget kapnak. A szakmai napok, továbbképzések szervezésével is előbbre viszi a szövetség a hazai kórusélet ügyét, és örömmel látom, hogy a fiatal és lelkes karnagykollégák kórusszervezői munkáját is hatékonyan segítik.”
„A KÓTA nemcsak képviseli a műkedvelő zenei együtteseket és pályázatok révén anyagiakkal segíti azokat, hanem egyfajta szakmai iránymutatást is biztosít számukra – mondta Jámbor Zsolt. – Jómagam elsősorban az ifjúsági énekkarok működésében, a Kálmán Lajos Népdaléneklési Versenyek és az Éneklő Ifjúság kórustalálkozók és minősítések szervezésében tapasztalom már évtizedek óta a szövetség támogatását. Remélem, hogy áldásos tevékenységét még legalább ötven évig – de inkább sokszor ötven évig – fogja folytatni!”
A szövetség fél évszázados működését, a céljaiért végzett munkát a KÓTA már két évvel ezelőtt szerette volna megünnepelni, hiszen maga az évforduló 2020-ban volt, de mint oly sok programot, a Covid-járvány miatt ezt sem sikerült megtartani. Tervük csak a negyedik kitűzött időpontban, június 19-én, vasárnap este valósult meg.
Az ünnepi rendezvény első perceiben Kocsis Zoltán köszöntötte a megjelenteket. A KÓTA elnöke külön üdvözölte Kodály Zoltánné Péczely Saroltát, aki személyes jelenlétével tisztelte meg az ünnepi eseményt, majd a szövetség két korábbi elnökét, Kollár Éva és Mindszenty Zsuzsánna Liszt Ferenc-díjas karnagyokat lepte meg egy-egy csokor virággal. Ünnepi beszédében Kocsis Zoltán az elmúlt évek és napjaink kihívásairól is szólt. Úgy vélte, hogy a KÓTA értékőrző és értékteremtő tevékenysége ma már „létszükséglet”.
A prózai bevezető után az énekhang vette át a főszerepet. Az est folyamán külön blokkokban mutatkoztak be a gyermekkarok, a nőikarok és a férfikarok, a szünet után a népzene képviselőjeként Sebestyén Márta énekét hallgathatta meg a közönség, végül pedig a vegyeskarok Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusát adták elő. Az egyes műsorrészeket a KÓTA különböző szakbizottságainak vezetői konferálták fel.
A koncertre a szervezők az ország legkiválóbb műkedvelő zenei együtteseit hívták meg. A Zeneakadémia dísztermében megjelent zeneszeretők a Miraculum Gyermekkórus énekében is gyönyörködhettek, a kecskeméti Kodály iskolások mindjárt az első blokkban – a Hunyadi Nagykórussal közösen – léptek a színpadra. A két gyermekkar előbb Durányik László vezetésével Kodály Zoltán két művét, a Nagyszalontai köszöntőt és az Egyetem, begyetemet, azután Bartók Béla Levél az otthoniakhoz című kórusát szólaltatta meg. Ezt követően, immár a fővárosi iskolások karnagya, Igaliné Büttner Hedvig irányításával, Bárdos Lajos és Karai József egy-egy darabját énekelték, hatalmas ovációt aratva.
„Mindig nagy megtiszteltetés, amikor az országban működő kórusok összefogásával létrehozott KÓTA egy-egy ünnepi rendezvényére meghívást kapunk – mondta Durányik László. – Büszke vagyok arra, hogy a miraculumos vagy az aurinos lányokkal 4-5 évente rendre énekelhetünk ezeken az esteken. Ez egyben a Kodály Iskolában folyó munkának is az elismerése, és persze közvetetten Kecskemétnek is, no meg természetesen a kórusaimnak is. Külön öröm számomra, hogy miközben a vidéki művészeti műhelyeknek általában kettőzött energiával kell dolgozniuk ahhoz, hogy »észrevegyék« a munkájukat, addig a KÓTA tudatosan figyel a fővárostól távolabbi kórusokra is, így a mostani jubileumi rendezvényen is öt vidéki együttes szerepelt. Úgy láttam, hogy a lányok is kellő módon értékelték ezt a tegnapi fellépési lehetőséget, a Kodály Zoltán feleségével való találkozás miatt néhányan talán egy picit még meg is hatódtak.”
Kecskemét neves szülöttjének munkássága az est folytatásában is reflektorfényt kapott. Kodály Zoltán művei minden zenei blokkban felcsendültek: a nőikarok a Pünkösdölőt, a férfikarok a Husztot, a vegyeskarok a Kecskeméti Vég Mihály szövegére írott, Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 50. évfordulójára komponált Psalmus Hungaricust énekelték. A hírös város büszke lehet arra is, hogy a fellépő kórusok közül kettőt – a Magnificat Leánykart és a Bartók Béla Nőikart – két kecskeméti születésű, Kodály Iskolában végzett szakember dirigálta: a fővárosiakat Szebellédi Valéria Liszt-díjas karnagy, míg a KÓTA-díjjal kitüntetett szegedieket Valkai Dávid.
A zárómű előtti utolsó konferanszié egy kicsit előre is tekintett. Somos Csaba, a KÓTA társelnöke Kodály Zoltán 1961-ben Svájcból küldött, az első Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny résztvevőihez intézett táviratának szövegét idézte: „Vivat, crescat, floreat!” – írta Kodály. A 20. század egyik legnagyobb magyar gondolkodója szavai váljanak valóra a KÓTA következő éveiben, évtizedeiben is: Éljen, erősödjék, virágozzék!