Szerző: Szőnyiné Lobmayer Margit, a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont felső tagozatos és gimnáziumi tanára

Az iskolabezárás kezdetén lelkiismeretfurdalásom volt; azt gondoltam, a többi kollégámmal ellentétben nekem alig lesz dolgom. Nem tudtam még, mi is vár rám ezen az úton.

Amikor megismertem a felületet, amelyen az iskola dolgozik (Edmodo), megörültem, milyen könnyen lehet így a diákokkal tartani a kapcsolatot, milyen lehetőségek rejlenek benne. Nagy lendülettel vágtam bele az ismeretlenbe.
5-10. évfolyamon, illetve a 12. évfolyamon, ezen kívül fakultáció 11. és 12. évfolyamán vannak énekóráim. Érettségizőm már túl is van a vizsgán. Ez azt jelenti, hogy 18 csoportot kellett létrehoznom. A kezdés volt a legnehezebb. Hogyan lehet a valós énekórák után egyszer csak személyes jelenlét nélkül lekötni a diákok figyelmét? Ráadásul büszkén mondhatom, hogy az osztályok szívesen, örömmel énekelnek az órákon. Óráimon a minél több éneklés elve az uralkodó. A gyerekkarba 90-en, a leánykarba 45-en járnak. Mi lesz most velük?Sok ötlet kavargott a fejemben, de be kellett látnom, az ének most még jobban háttérbe szorul, hiszen a gyerekek számára egy feladat elkészítésének ideje megsokszorozódik, és gyakran nem áll elég számítógép a családok rendelkezésére. Valószínűleg nem az én feladataim lesznek a legfontosabbak. Normál oktatásnál is már csak a minimumot teljesítjük – sajnos erre elég a heti egy óra. A feladat tehát a minimum minimumának átadása: kevés időben legyen új információ, új énekelnivaló, kis tennivaló is, mellyel rögzül némi ismeret.

Bár rövidebb anyagokat kell átadnom, sokkal többet kell rá készülnöm. Utánajárni, felvételeket készíteni, fotókat, hanganyagokat összeállítani, betűkottákat írni. A készület közben az oktatásnak több olyan oldala jön elő, ami eddig is fontos volt, de most még hangsúlyosabb.

Például a szövegértés kérdése. Az órán rögtön visszakérdeznek, vagy én állok meg többször és ellenőrzöm, értenek-e mindent. Most erre nincs lehetőség, kivétel ez alól az online óra. Kompetenciamérések is mutatják, a diákok milyen nehezen értik meg az olvasott szöveget. Próbálok ennek gyakorlására is törekedni; oly módon feldolgozni az új ismereteket, hogy saját kutatómunka is legyen, de az én segítségemmel, irányításommal.

Bartók Cantata profana-ját például úgy közelítettük meg, hogy írtam néhány bevezető gondolatot róla, főként a szimbolikájáról. Majd pár kérdést feltettem a diákoknak, melyekre a válasz részben az én írásomban volt, részben nekik kellett utánanézni. A szövegben fel is hívtam a figyelmet arra, hogy aki szemfüles, a szövegben megtalálja a választ. Ennek ellenére az osztály töredéke értelmezte helyesen a feladatot, ezért a legtöbb diáknak visszaküldtem, hogy figyelmesebben olvassa el az egészet újra, és a hibás kérdésekre keresse meg a jó választ. Számomra nagy tanulság, hogy írásban még sokkal egyértelműbben kell fogalmaznom. Az is világossá vált, hogy a diákok nagyon felületesen olvassák el a szövegeket, igyekeznek túllenni a feladatokon. Ebben a különleges helyzetben meg is értem szegényeket. A tapasztalatok nyomán próbálok még tömörebben, minél vázlatosabban, szemléletesebben fogalmazni. Ehhez segítenek a ppt-k is.

A feladatok értékelése is új helyzetet teremtett: minden diákkal személyesen egyeztetek, javítgatom a munkáikat, biztatom őket. Nagyon hiányzik a személyes kapcsolat. Azt sajnos nem tudom ellenőrizni, hogy meghallgatják-e a zenei anyagokat, amelyeket küldök. Ezért olyan feladatot is adok, amelyhez elvileg (ha nem egymásról másolják) elkerülhetetlen, hogy megnézzék, amit küldök. Természetesen mindenkinek korosztályhoz illő, a tananyaghoz kapcsolódó videókat, filmeket küldök. Erre is írok két példát: 12. évfolyamban Kodály Zoltánról kellett megnézni egy filmet, majd az abban elhangzott érdekességre kérdeztem rá néhány kérdésben. Hasonló módon szerzett információkat a tekerőlantról a 7. évfolyam, egy hatperces videóval.

A kamaszok nem szívesen énekelnek egyedül, ezért saját éneklés elküldését csak szorgalmi feladatban adtam ki. Örömmel mondhatom, hogy néhány felvétel érkezett, sőt, volt olyan ötletes lányka is, aki nem szerette volna elénekelni a műdalt, ezért elfuvolázta. Volt olyan is, aki teljesen magától küldött felvételt, pedig nem is adtam ki feladatnak.

Alsóbb osztályokban sokkal lassabban érkeznek be a feladatok. A diákok itt fáradékonyabbak, esetleg a szülők kevésbé tudnak folyamatosan mellettük állni, nem olyan önállóak, mint a nagyok, de sokkal lelkesebbek, több szorgalmi feladatot küldenek.

Az 5. osztályban például kétszólamú ritmusgyakorlatot küldtem gyakorlásra. A tanulók készíthettek felvételt magukról, amint valamelyik vagy mindkét szólamot kopogják/tapsolják. Nagyon örültem a felvételeknek, mert legtöbbjükön a gyermek is látszik. Annyira kedves, ahogy koncentrálnak.

Amikor új dalt küldök nekik, akkor vagy én énekelem el nekik, vagy küldök egy tanulásra alkalmas felvételt. Sok népdalhoz van népi hangszeres karaoke-változat is, ezzel is tudják gyakorolni az adott darabot.

Online órákat csak a fakultációs csoportokkal tartok, illetve tartottam, mert az érettségi már lezajlott. A technikai késés miatt leginkább az elméletben, zenetörténetben haladunk most, mert az éneklés együtt lehetetlen. Próbáltuk, nagyon vicces volt.

Amiről még szót kell ejteni, az a kórusmunka. A gyerekkarnak írtam először, pontosabban a szülőknek. Több ízben küldtem olyan dalokat kottával együtt, amelyeket vagy már teljesen megtanultunk korábban, vagy az utolsó próbákon kezdtük el. Több válasz érkezett, sokszor a gyerekek nevében, hogy nagyon örültek a levelemnek, és lelkesen dalolnak otthon együtt. Szívmelengető példa volt, amikor az egyik kis kórustag, aki nem tanul zongorázni, zongorán megtanulta az egyik kedvenc kórusdalát. Ezt elküldte nekem videófelvételben, és azt mondta, azért tanulta meg, mert nagyon hiányzik neki a kórus. Az ilyen pillanatokért érdemes dolgozni – nagyon meghatott a gesztusa.

A leánykarral is hasonlóan vettem fel a fonalat: kóruskottákat küldök, a szólamokat külön feléneklem nekik. Úgy is gyakorolhatják, hogy csak a sajátjukat éneklik velem, vagy pedig egy másik felvett szólammal. Ennél többet nem is nagyon kívánhatok, kötelezővé ezt nem tehetem, de a visszajelzések igazolják, erre is nagy szükség van. A lányok örültek az éneklés ilyen lehetőségének is. Ezt a kommunikációs csatornát a jövőben biztos, hogy az énekkarral megtartom. Ez pozitív hozadéka az online oktatásnak.

A virtuális létnek sok a nehézsége, hátránya, de én nagyon sokat tanulok belőle. Módszertanilag felfrissültem, ez a fajta közeledés a diákokhoz sokszor nagyobb empátiát igényel. A személyes kapcsolatot persze semmilyen online felület nem pótolhatja – bízom benne, a viszontlátás öröme felszabadító lesz.