Velencén, a Meszleny-Wenckheim kastély kertjében
A „hathatóság” vagy akár a „hatásosság” jegyében 2026. június 6-án, 18 órakor
A fenti szóvicc mélységeiben igaz: újra páratlan összefogásnak lehettünk szem-és fültanúi, mely több, mint 300 éneklő lelket foglalt harmóniába 18 kórus vagy zenei csoportosulás formájában a Velencei-tó környékéről. 240 gyermek és 105 felnőtt zenei közreműködésével folytatódott idén is a magát már hagyománnyá érlelő Velencei-tavi Kórus Kavalkád, harmadik alkalommal. A tavalyi helyszín, Kápolnásnyék után idén Velence adott otthont az eseménynek, melyet szívesen neveznék akár fesztiválnak is. Megalapításának célja a kóruséneklés színvonalának emelése és az együtt éneklés felemelő élményének átadása volt. Nagy ívben valósult meg a mai estén e két cél; minden korosztály és az egész térség részesült a kodályi gondolat testet öltésében is: „Legyen a zene mindenkié!”
Elsőként az est házigazdája, Velence polgármestere: Krausz György köszöntötte a szép számban megjelent közreműködőket és a népes közönséget. A hangversenyen Nagy Edit konferálása vezetett minket végig, aki kedvességén túl mindig pontos útmutatást adott.
Az átgondolt, szépen felépített műsor első blokkjában az óvodások műsorát láthattuk. Dinnyésről, Agárdról, Gárdonyból és Velencéről érkeztek a legkisebbek, akik talán nem is tudják, milyen kincset kapnak a közös zenei tevékenységekkel: a tánccal, mozgással kísért dalok, körjátékok, mondókák, népi szövegek és dallamok valóban a legősibb kulturális réteghez és zenei forráshoz, illetve az összetartozás élményéhez visznek vissza. A színpadon alig fértek el az óvodások – talán lehetett volna két részletben előadni, hogy több helyük legyen. Szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki szívesen végignézte volna a műsort egymása után kétszer is! Az ovisok műsorának megálmodója, a próbák és a produkció összehangolója Bárdosiné Hajdu Tünde volt. Köszönet és elismerés illet minden óvópedagógust, aki a tanév végén, melegben, fáradt kisgyermekeket tud motiválni egy színpadi produkció életre hívásában! A siker közös!
Az életívben következő korosztály, az általános iskolások egyesített kórusa szerepelt az óvodások műsora után. Hat iskola hét évfolyama képviseltette magát a gyermekkari blokkban: Pázmándról érkezett a Szent Gellért Általános Iskola kórusa, a helybeli Velence a Zöldliget Két Tanítási Nyelvű Baptista Általános Iskola és Gimnázium diákjaival mutatta meg magát. A tavalyi házigazda, Kápolnásnyék a Vörösmarty Mihály Általános Iskola és Gimnázium, a Székesfehérvári Felsővárosi Általános Iskola és Sukorói Tagiskolája, valamint a Zichyújfaluról érkezett Református Általános Iskola tanulói három kórusművet adtak elő. Balázs Árpád „Tavaszköszöntő”-jét Molnárné Rádl Margit vezényelte. Fuvolaszóló egészítette ki a második művet: Labant Ada Rózsa érzékeny szólója tette teljessé Kocsár Miklós: „Arany ágon ül a sármány” kezdetű kompozícióját, melyet a szerző Weöres Sándor versére írt. Üde színfoltot jelentett a legutolsó műhöz készült passzent gimnasztikus koreográfia: Ránki György: Reggeli torna c. művéhez meg is elevenedett a „tesi óra” néhány tanuló jóvoltából, Bernáth Réka elképzelése szerint. Az elengedhetetlen ritmikus lüktetést Tóka Szabolcs adta zongorakíséretével.
Az általános iskolások kedvvel, kotta nélkül adták elő egész műsorukat! A közös élményen túl hozadéka ennek az eseménynek az is, hogy látják, megélik a diákok: nincsenek egyedül a kórusban éneklés szeretetével, más iskolákban is működik az énekkar, sőt, a többi sulival együttműködve a legjobb énekelni!
Molnárné Rádl Margiton kívül az iskolások műsorát Mohai Judit vezényelte, de nagy köszönet és elismerés övezi a felkészítő karnagyokat mind! Gratulálunk Kürti Takács Márta, Labant Ada Rózsa, Szigeti Csenge, Tóth Anett, Erőss Orsolya, Kissné Marton Tímea, és Bálintné Kiss Tímea lelkiismeretes munkájához is!
A gyermekkari tabló után a felnőtt kórusok következtek. A sort a kicsit távolabbról, Tárnokról érkezett Gaudium Kórus nyitotta meg Szűcs Dániel vezényletével. Három zenetörténeti kort is felölelt műsoruk: Lassus:” Super flumina Baylonis”c. műve után Liszt muzsikája, majd Bárdos Lajos:” Elmúlt a tél” c. alkotása hangzott el. Színes repertoárjukat igényes, kidolgozott kórushangzással és érthető szövegmondással szólaltatták meg. Előadásuk alapján nem csoda, hogy a 23 éves múltra visszatekintő kórus többek között a Pécs Cantat és a Veszprémi Dalvölgy meghívott előadója is volt. „Arany minősítés, dicsérettel” fokozatú minősítést tudhat magáénak.
Az est egyik legimpozánsabb részéhez érkeztünk el: a színpadon a Gaudium Kórushoz csatlakozva vonult fel a Velencei-tavi egyesített kórus. Műsoruk csupa klasszikus, nagyrészt jól ismert részletből állt, melyek ismerőssége jóleső érzéssel töltötte el a hallgatókat és az előadókat is. Nyitó gesztusként Kodály : János-köszöntője csendült fel Mohai Judit vezényletével. Ezt követte a ”Bűvös csengettyű kórus” a Varázsfuvolából. A cselesztát Tóka Szabolcs érzékletes kísérete idézte meg, a főszereplő hangszert pedig Labant Ada Rózsa szólaltatta meg. Ezután a Szabadság-kórust hallhattuk Verdi Nabucco-jából. Mindig megejtő a dallamban megfogalmazott vágyakozás és a dallamvezetés reményt keltő ölelése. A kísérő apparátus most Füredi Viktor trombitaművésszel egészült ki, ezúttal Szűcs Dániel vezényelt. Visszakanyarodva a 20. századi magyar zene óriásaihoz, Bárdos Lajos: „Békefohász” című műve hangzott fel, melynek alapdallamául Bartók 3. zongoraversenyének egyik témáját választotta a szerző. A nyugodt hangvételű, himnikus kórusművet Oláh-Nagy Éva vezényelte. Latin nyelvű megfogalmazásban is hallhattuk az előző örök érvényű imádságot: „Dona nobis pacem” vagyis „”Adj nekünk békét”; a fohászt Mary Lynn Lightfoot zenei elképzelésében hallhattuk, Oláh-Nagy Éva vezényelt ezúttal is.
Nem tudom, hogy átgondolt-e, vagy csak a kegyes véletlen műve, hogy az összes mű, ami az Egyesített Kórus előadásában megszólalt, mind alapvető, emberi vágyakat, értékeket fogalmaz meg. Az utolsó három mű: a békére való vágyakozást, imádságot -ami sajnos nem messze tőlünk még mindig aktuális. A zene egyesítő, elvarázsoló, embereket egymáshoz közel hozó ereje előtt tiszteleg a Bűvös Csengettyű szövege és a Varázsfuvola történetének témája. „Szomorúság, nagy bú, aggság távozzék tőlünk” énekelte a kórus Arany János szövegét Kodály dallamába burkolva. Mindig aktuális, mindig jó kívánság!
Ezt követően a magyar népdalkultúra jószolgálati nagykövete, a négyszeres KÓTA Aranypáva Nagydíjas Iglice Népdalkör lépett színpadra. Tagjai Dinnyésről érkeztek. Berki Lilla népdalénekes művészeti vezetésével szentegyházasfalvi történeti éneket adtak elő Álmos vezérről, “amint őseihez tére”. Bár nem ez volt az est zárószáma, de mégis keretbe foglalta a műsort az, hogy az óvodások nyitó népdalaira rímelve most ismét népi dallamot hallhattunk, sőt a ritkán megszólaló tekerőlant, vagyis nyenyere hangjában is elmerülhettünk élőben, Varró Jánosnak köszönhetően.
Megkoronázásként az összes felnőtt énekkar előadásában hangzott fel Selmeczi György Milleniumi ódája. A Kavalkád-kórust Szűcs Dániel és művészbarátai hangszeres előadása egészítette ki, szólót énekelt Györgyné Judit.
Az összkar előadása után Dr. Batta András Széchenyi -és Erkel Ferenc-díjas zenetörténész osztotta meg velünk gondolatait a Kavalkád fővédnökeként. Élményszerű beszédében hangsúlyozta Kodály örökségét, és a kodályi koncepció örömteli megvalósulását a koncerten. Jóleső volt hallgatni, ahogy Kodályról egyéb vonatkozásokban is beszélt, pl. mint gondolkodóról, akit az ember egésze érdekel. Érezhető volt szavaiból, hogy a zenepedagógia, amit megalkotott és képviselt, mai szóval élve holisztikus szemléletű volt: elválaszthatatlannak kezelte a lélek, az érzelmek és a test egységét – bízva ezek egymásra hatásában- így táplálva az egész embert, szándékai szerint.
Batta Tanár Úr lelkes, szakmai és emberi motívumokat egybe fonó beszéde után nehéz volt megszólalnom. Hangsúlyoztam a „legszebb hangszer” ápolásának fontosságát, az énekhangét, mely olyan könnyen hozzáférhető mindenki számára. Ez az ősi kapcsolódási csatorna önmagunkhoz és éneklő közösségünkhöz nem csak élményt ad és felemel, hanem a testet, és ezen keresztül a lelket is megújítja. Ősi cselekvés, mely a legmodernebb gyógyulási módszerek közé emeli magát, gyógyírt adva napjaink kihívásaira. Tavalyi gondolatomat újra megosztottam: „Boldog, aki énekel -de még boldogabb, aki kórusban!”
Az est záró aktusa, a staféta-átadás következett: Czuppon István főigazgató úr átadta a valóságos stafétabotot a jövő évi helyszín képviselőjének, Elszeszerné Sólyom Annának, aki a gárdonyi Gárdonyi Géza Könyvtár és Kulturális Központ igazgatója. A negyedik, 2027-es Velencei Kóruskavalkád helyszíne tehát Gárdony-Agárd lesz.
Záróakkordként Mohai Judit irányításával a színpadon álló összkar és a közönség együtt énekelte a „Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország” kezdetű operett-betétdalt, mely Bartók által lett világhírű. A szólót Hernádi Éva énekelte.
A III. Velencei-tavi Kórus Kavalkád nem örvendeztethetett volna meg mindannyiunkat Bartha Lászlóné Borsó Katalin türelmes, gondos és szívvel-lélekkel végzett munkája nélkül. A maga szerénységével a háttérből tartotta a szervezés ütőerén figyelmét, s e figyelem és szeretet emelte az eseményt kiemelkedően értékessé. Köszönet és gratuláció illeti!
Azzal a gondolattal zárom beszámolómat, hogy ha mindenkinek jutna életében legalább egy kórusos szereplés amiben részt vehet, akkor jobb állapotban lenne a világ.
Viszontlátásra a IV. Velencei Kórus Kavalkádon Gárdony-Agárdon 2027-ben!
Budapest, 2026. júliusa
Ney Andrea