Életének 73. évében elhunyt Cser Miklós karmester, aki ezer szállal kötődött a magyar kórusmozgalomhoz is. Felejthetetlen élményt jelentettek koncertjei, amelyeken nem hivatásos kórusaink énekelhettek, csodálhatták rendkívül alapos szakmai felkészültségét, a zene iránti alázatát, mély emberségét.
Távozása fájó űrt hagy a magyar zenei életben, emlékét szívünkben őrizzük!

Cser Miklós zenészcsaládban született 1947-ben Budapesten, édesanyja, Cser Tímea az Operaház magánénekese volt. Már 16 éves korától rendszeresen vezényelt különböző amatőr és professzionális zenekarokat és kórusokat. 1967 és 1975 között a Zeneakadémián tanult, Vásárhelyi Zoltán, Sugár Rezső és később Kórodi András növendékeként szerzett énektanári és kórusvezetői, később karmesteri diplomát. Operaházi pályafutását korrepetitorként kezdte, majd a Szegedi Nemzeti Színház tagja lett, 1978-tól Irakban működött, 1980-ban Pál Tamás hívására visszaszerződött Szegedre, ahol a következő évtizedben vezető karmesterként tevékenykedett, operakarmesterként itt a Don Carlosban debütált. Az Operaházban 1987 januárjában Az álarcosbál karmestereként mutatkozott be. A sikeres próbavezénylés után Petrovics Emil szerződtette Cser Miklóst, aki 2001-ig maradt a pesti színház tagja. Az Operaházban több mint kétszáz előadást vezényelt, a Wagner, Verdi és Rossini repertoár-produkciók mellett olyan premierek fűződek a nevéhez, mint: az Otello (1988), A bolygó hollandi (1988), a Bánk bán (1993), a Parasztbecsület–Bajazzók (1995), A bahcsiszeráji szökőkút és a Don Quijote (1997). 2000-től a Pécsi Nemzeti Színház zeneigazgatójaként folytatta tevékenységét, 2004-től további hat évig vezető karmesterként dolgozott. 2012-ben testvérével, Cser Lászlóval, az Opera zenekari művészével megalapították a Concerto Kamarazenekart, melynek művészeti vezetője volt.
Forrás: Magyar Állami Operaház