Szerző: Lakner Tamás Liszt-díjas karnagy, a pécsi Bartók Béla Férfikar és a Pécsi Egyetemi Kórus vezetője

Hallani az idősebb korosztálytól, hogy ez most olyan, mint egy háborús helyzet. Nem tudom, ki mondta, de ide illik: a háború két dolgot képes kihozni az emberből, a legjobbat és a legrosszabbat. Lehet választani!

Mi úgy döntöttünk a Bartók Béla Férfikarral, hogy a próbák idején ún. „online koccintással” szórakoztatjuk egymást. Ennyit csak a hosszú utazásainkon anekdotáztunk és csipkelődtünk egymáson. Nagyon fontos hallani minél sűrűbben, hogy „egészségedre”, így rövid időközönként ismételgetjük. Még azok a kórustagok is poharat ragadnak, akik kevésbé élnek a borral, mint kultúr- és kultusznedűvel, aminek egészségvédő hatását már az ókorban is ismerték. Megszólalnak a bordalok is, de hogy nem együtt szólnak, ahogy megszoktuk, erről csak a külső erők tehetnek.

Sajnos az 1993 óta évente megrendezett európai bordalfesztiválok sorozata is megszakad ebben az évben.

Ennek ellenére vannak terveink, hiszen november 3-án lesz a kórusnak 75 éves jubileumi koncertje a Kodály Központban Pécsett, meg utazni is szeretnénk még.

Egyetemi Kórusomnak amerikai útja maradt el, pedig már a repülőjegyek is a kezünkben voltak. Talán később majd! Addig is a kórustagok – számomra megható módon – önszorgalomból online összeénekeltek néhány művet.

Mindannyian reménykedünk, mert „az élet nagyon egyszerű képlet, ami színessé teszi számunkra, az a remény”.

„A remény olyan, mint a Nap: ha csak akkor hiszel benne, amikor látod is, nem éled túl az éjszakát”.

„Remény mindig van, vagy legalábbis el tudjuk hitetni magunkkal, hogy van, különben értelmét veszítik a tetteink.”