2019. december 2-án, 87 éves korában, otthonában váratlanul elhunyt Dr. Bónis Ferenc zenetörténész, Kodály Zoltán, Szabolcsi Bence, Molnár Antal és Bárdos Lajos egykori tanítványa.
A magyar zenetudomány kiemelkedő alakja volt, aki rendkívül gazdag és szerteágazó szerzői, közreadói és szerkesztői életművet hagyott az utókorra, a 19. századi magyar zenetörténet, Erkel és Mosonyi művészete, de mindenekelőtt Kodály és Bartók életműve vonatkozásában. Munkahelyei közé tartozott többek között a Magyar Rádió, a Magyar Tudományos Akadémia Bartók Archívuma, majd a Zenetudományi Intézet, valamint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola. 1959-től szerkesztette a Magyar Zenetudomány köteteit, 1968-tól pedig a Magyar Zenetörténeti Tanulmányok című könyvsorozatot. 1977-től rendezte sajtó alá Szabolcsi Bence életműkiadását. Utolsó nagyszabású kiadványai Bartók, illetve Kodály ikonográfiájának összefoglaló munkái, valamint levelezésük kiemelkedően fontos dokumentum-együtteseinek közreadása (Bartók és Paul Sacher, Bartók és Annie Müller-Widmann, valamint Kodály és a bécsi Universal Edition levelezése).
1992-2007 között Magyar Kodály Társaság elnökeként működött, és alapító elnöke az Erkel Ferenc Társaságnak (1989‒2012). Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Bizottságának és a Magyar Muzsikus Fórum elnökségének. Díjai: Széchenyi-díj (2008), a Magyar Köztársaság Érdemrend tisztikeresztje (1992), Szabolcsi Bence-díj (1979), Erkel Ferenc-díj (1973).