Az Európai Kórusszövetség közgyűlésére Lyonba látogató mintegy száz kulturális vezető és karvezető négy amatőr és professzionális együttest ismerhetett meg. A tanulságokat Pap Kinga Marjatta cikke foglalja össze.
Egyedi stílus
A La Cigale de Lyon ifjúsági kórus 8–18 év közti tagjai (köztük mutálás előtt álló fiúk) zongorakíséretes művekből összeállított műsora francia szerzők művei mellett olyan – felnőtt nőikarnak is kihívást jelentő – darabokat is tartalmazott, mint Ola Gjeilo Tundrája. A fiatal együttes minden művet mozgásszínházi keretbe ágyazva mutatott be. A „koreográfia” szóra nem csak a hazai kórustagok közül kapják fel néhányan a fejüket: nemzetközi versenyporondon is volt rá példa, hogy egy-egy kórustag mozdulatlanul énekelte végig a műsort, miközben mozgékonyabb társai megvalósították az eltervezett mozdulatsort.
Ez esetben azonban nem kényszerű kiegészítőként szerepelt, hanem főszerepet kapott a mozgás. A fiatal énekesek professzionális természetességgel simultak bele a szinte önálló történetszálat, lírai jeleneteket megformáló, igen összetett mozdulatsorokba. Igaz, a kényesebb vokális megformálást igénylő részeknél bizonyára aránytalan nehézséget támasztott számukra a megformálandó hang ellenében ható, például guggoló tartás.
Az Anne-Marie Cabut által irányított, keleties egyenruhában fellépő együttes lenyűgöző látványt nyújtott – a hazai hallgatóban ugyanakkor felmerül a kérdés: ha ötven tizenéves ilyen koncentráltsággal tud mozgás közben, kísérettel énekelni, mekkora élmény lenne a cappella hallani a hangjukat.
A „zenei aperitif” második kórusélménye egy korosztállyal feljebb irányította a figyelmet: Laurence Faricier egyetemistákkal és fiatal felnőttekkel dolgozik a Chœur Cassiopée élén. A járványidőszak alatti kényszerű szünet után a kórus még maszkban is teljes átéléssel énekelte műsorát. Egy feszültségoldó popszám után összetett ritmikájú kortárs művek sora következett. A csapatát fesztelen stílusban is intenzíven kézben tartó karnagy többek közt Peter Anglea Jubilate Deo című művét vezényelte.
Repertoár és kölcsönös egymásra utaltság
Másnap egy professzionális és egy ifjúsági együttes műsorát hallhattuk a Nemzeti Zene- és Táncművészeti Főiskola (CNSMD) nagytermében. A műsor első felében ritkán hallható művek kerültek színpadra: Messiaen 12 énekesre írt ötrészes dalciklusát Jean-Yves Daniel-Lesur Énekek éneke c. műve követte. A kiemelkedő vokális kihívást jelentő művek átélt megszólaltatása a hivatásos énekeseket is próbára tette. Lenyűgöző vokális teljesítmények és ritkán hallható hangszínek (férfialt, női tenor) tették még összetettebbé a zenei élményt. Az egyhetes műhelymunka során elsajátított művek tételeit tíz karvezetőszakos hallgató egymást váltva vezényelte. A vezénylők sorából többen kiemelkedtek tehetségükkel, köztük egy észt Erasmus-ösztöndíjas fiatal karvezető, Nele Erastus.
A Spirito Ifjúsági Szimfonikus Énekkar Pascal Adoumbou és Tanguy Bouvet vezényletével Poulenc, Finney és Dallapiccola-művekkel brillírozott. A nagy létszámú, ambiciózus együttes nem szűkölködött a hang vivőerejében. Ritka érdekesség az is, amikor két egészen különböző alkatú fiatal karnagy közösen vezeti az együttest, folyamatosan váltogatva a szerepeket – amikor az egyik vezényel, a másik adja a hangot és így tovább.
Eszköztár és elegancia
Technikai szempontból az itthon is ismert sokszínűség jellemezte a karvezetőket: ki nyomtatott kottából, ki tabletről, megint más fejből vezényelte műsorát. Míg némelyik vezénylő határozott mozgáskultúrájával uralta az egész színpadot, addig a táncos kórus szinte önmagát vezényelte (hiszen az esetenként különböző irányban álló énekesek fizikailag sem láthatják a karvezetőt). Érdekes volt megfigyelni, hogy a Messiaen-előadás énekesei mindannyian saját hangvillával dolgoztak. A mű összetettsége folyamatában is több ponton megkövetelte a hangadást, illetve –ellenőrzést.
Túlhajtott vizualitásra koncentráló világunkban üdítő látvány volt az egyetemistakórus öltözéke: kék farmer és fekete póló zakóval (a lányokon is). A karvezető öltözéke komplementer módon egészítette ki az összképet: fekete hosszú ujjú csipkefelső kék farmerkabáttal és fekete szoknyával. A szlovéniai Europa Cantat fesztivál kórusvideóin egy másik mutatós megoldást is megfigyelhettünk: a kórusban minden második énekes fekete, elegáns öltözetben, minden második makulátlan fehér pólóban és nadrágban lépett színpadra (fiúk–lányok egyaránt).