November 15-én Baján nyílt kiállítás a város szülötte, Mohayné Katanics Mária életútját bemutatandó. A tárlat tulajdonképpen annak a sorozatnak a része, lezárása, amely az elmúlt időszakban a 90 éve született karnagyot köszöntötte. A sorozat keretében egykori iskolájában rendeztek kamarakiállítást, tantermet neveztek el róla, majd 2018 decemberében megkapta Baja Város Díszpolgára címet. Idén áprilisban a születésnap alkalmából emléktábla került a szülőház falára.
A kiállítás anyagát Mária néni egyik fia, Mohay Péter válogatta az igen gazdag hagyatékból, ő maga készíttette el a falakra került tablókat is. A végleges elrendezéshez a bajai Türr István Múzeum munkatársaitól kapott segítséget.
A mostani tárlatról hírt adott a Bajai Televízió, és egy cikk is megjelent a város honlapján.

Emellett ide kattintva megtekinthető a Bajai Televízió által rögzített tartalmas, megemlékező kiállításmegnyitó műsor is.

Dr. Fehér Anikó írása

Vajda János Kossuth-díjas zeneszerző, zenepedagógus, a mai magyar zeneszerzés egyik legjelentősebb képviselője. 1949. október 8-án Miskolcon született. Tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola karvezetés szakán Párkai István, zeneszerzés szakán pedig Petrovics Emil vezetésével végezte. 1979 és 1980 között posztgraduális képzésen vett részt a Sweelinck Konzervatóriumban, Amszterdamban. Korábban a Magyar Rádió és Televízió Énekkarának korrepetitora volt, 1981 óta a Zeneakadémia tanára. Elismerései a Kossuth-díj mellett: 1981 – Erkel Ferenc-díj, 1990 – Bartók–Pásztory-díj, 2008 – Artisjus-díj. 70. születésnapja tiszteletére a KÓTA a Columbus utcai Szent István Király Zeneházban rendezett nagyszabású koncertet.

Mindszenty Zsuzsánna köszöntője így hangzott a teltházas, mégis családias hangversenyen:
Amikor 2003-ban Vajda János megkapta a Kossuth-díjat, többek között a következő méltatás hangzott el: „…a zeneszerzés legkülönbözőbb – különösen az opera, az oratórium és a kórusművészet – műfajaiban alkotott drámai erejű, a közönség érzelmeit is megragadó lírai szépségű műveiért érdemelte ki az elismerést.”
Ezért is éreztük nagyon fontosnak a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége- a KÓTA részéről, hogy a hivatalos, Zeneakadémiai koncert mellett mi is köszöntsük Vajda Jánost.
A kórus, mint műfaj, sokak számára talán egy kicsit periférikusnak tűnik. Különösen, miután az előadók többnyire a nem hivatásos körből kerülnek ki. A zeneszerzők között is van olyan, aki talán sosem érez késztetést kórusművek írására, viszont számunkra nagy dolog, amikor új művek születnek, amelyeket énekeseink örömmel tanulnak meg és adnak elő, a közönség pedig élvezettel fogadja be.
Vajda János zeneszerző a kezdetektől kötődik a kórusokhoz. Ő maga zeneakadémiai tanulmányai elején – részben párhuzamosan a zeneszerzés tanulmányokkal – Párkai Istvánnál karvezetést is tanult. A hetvenes években a Magyar Rádió és Televízió énekkarának korrepetitora volt. A Zeneakadémia zeneszerzés tanszakának tanáraként több mint három évtizeden át generációkat inspirált kórusművek írására.
Életművében jelentős szerepet játszanak a vokális művek. Hangszeres művei mellett operák, oratóriumok, dalok és természetesen kórusművek alkotója. Az 1977-es Fekete Glória (Nagy László versére) az akkori időszak egyik legmodernebb darabjának számított, amelyet olyan emblematikus kórusművek követtek, mint az Alleluja (Babits versre) 1983-ban, vagy a Kolinda 1985-ben. A következő évtizedekben számos olyan mű született: gyermekkarok, nőikarok, vegyeskarok, amelyek reprezentáns darabjai a mai magyar kórusművészetnek. Az oratórikus művek, mint pl. a Magnificat, a Karácsonyi concerto, a Változatok Szilágyi Domokos verseire, vagy a Requiem, mind felejthetetlen emléket adnak a hallgatónak.
Kedves János, a mai estén műveiddel szeretnénk köszönteni, és a KÓTA nevében és szeretnénk megköszönni kitüntető figyelmedet, amellyel a kóruszene felé fordulsz. Mindig boldogan énekeljük műveidet, és szeretettel kívánjuk, hogy még sok éven át örvendeztess meg bennünket minél több szép művel! Jó egészséget és alkotó kedvet kívánunk szeretettel, Isten éltessen sokáig!

A hangversenyen három mű hangzott el.
Vajda János: Missa Solaris
A mű 2017-es keltezésű. A szerző a Magyar Rádió Gyermekkarának és karnagyának, Matos Lászlónak ajánlotta 2017-ben. A katolikus mise állandó részeit dolgozza föl: Kyrie, Gloria, Sanctus-Benedictus és Agnus Dei, a Credo nem található meg benne.
A cím: Missa Solaris az ismert Süss fel nap kezdetű gyermekdalra utal, mely cantus firmusként többízben is felhangzik az egyes tételekben, néha egyértelműen végigvezetve a dallamot, néha pedig alig észrevehetően bújtatva a többi szólam takarásában.
Bár a mű ősbemutatója gyermekkarral hangzott el, jelen előadásban nőikar adja elő, és minden valószínűség szerint az érett nőikari hangzás bizonyos pontokon más tartalmat ad a zenének. Az egyes tételek közül talán a Gloria a legenergikusabb, de pl. a Hosanna virtuozitása, valamint a Benedictus vagy az Agnus Dei mély érzelmeket kívánó bensőséges kifejezése a felnőtt nőikar számára is szép művészi kihívás.
Előadta a Musica Nostra Nőikar, zongorán közreműködött Szekér Bernadett, vezényelt Mindszenty Zsuzsánna.

Vajda János: Sinfonietta
A mű 2002-ben íródott a marosvásárhelyi Bolyai Társaság felkérésére, vonószenekarra. A négytételes mű híven követi a hagyományos szimfónia-felépítést. A zenei anyag – különösen az első két tételben a mesék világát juttatja eszünkbe.
Az első tétel szarkasztikus humorával, prokofjevi dallamcsavarásaival a mesék világába visz. A második tétel: Allegro moderato, leggiero, a vad erdőt, a busongó, reménytelenül szerelmes népmesei harmadik fiút jeleníti meg mélyvonósok szólóival. A harmadik tétel – Adagio, all’ungherese – népzenei intonációjú, de a zárótétel is folytatja ezt az irányt, bartókos ritmikával, humorral, feszességgel, szarkasztikus, kesernyés dallamfordulatokkal.
Előadta az ELTE jelenlegi és egykori hallgatóiból álló Egyetemi Koncertzenekar. A koncertmester Dúlfalvy Éva volt, vezényelt Kovács László.

Vajda János: Istenes ének – oratórium (1., 5., 6. és 7. tétel)
A mű a Tiszántúli Református Egyházkerület felkérésére készült a reformáció 500. és a Debreceni Alkotmányozó Zsinat 450. évfordulója évében Elsődleges mondanivalója azonban nem a reformáció elmúlt 500 éve. A kórustételek szövegei azt a történelmi pillanatot idézik fel, amikor a hívő gyülekezet, és a gondolkodó ember megpróbálta megkeresni az Istennel való kapcsolattartás új eszközeit, hogy mindenki saját szavaival szólíthassa meg az Urat, imádkozhasson hozzá, énekelhessen neki. A műben többek között Tinódi Lantos Sebestyén és Szenczi Molnár Albert énekei, illetve a Váradi énekeskönyv és a Batthyány-kódex dallamai is felcsendülnek.
A kompozíció előadóinak szereposztása világos koncepciót sugall: a kórus jeleníti meg a gyülekezetet, a bariton szólista pedig a prédikátor gondolatainak szószólója. E tekintetben az Istenes ének a nagyszabású Kodály-oratórium, a Psalmus Hungaricus útját járja. Vajda János műve azonban a kórustételekben (azaz, a „gyülekezet” megszólalásaiban) a hagyományos magyar református énekeskönyvek dallamait idézi föl. Régi magyar dicséretet dolgoz föl az első tétel, a hatodik tétel vezérdallama egy német korál, a hetedik tétel szövege-dallama pedig egy középkori latin ének változata. Még a Balassi-versre írt ötödik tételben is föltűnik egy régi dicséret.
Az orgonakíséretes változat budapesti bemutatója 2018. június 3-án volt a Városligeti Fasori Református Templomban.
A közreműködő énekkarok:
Debreceni Kollégiumi Kántus (karigazgató: Arany János)
Psalterium Hungaricum Kórus (karigazgató: Arany János)
Baptista Központi Énekkar (karigazgató: Oláh Gábor)
Veszprém Város Vegyeskara (karigazgató: Erdélyi Ágnes)
Szólót énekelt Jámbor Dániel, orgonán közreműködött Pálúr János, vezényelt Berkesi Sándor.

A fotókat Thaler Tamás készítette, a teljes album a Facebook-oldalunkon tekinthető meg ide kattintva.

Köszönjük a cikket és a koncerten való közreműködést Dr. Fehér Anikónak, az MMA MMKI kutatójának!